Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éjszakai bátorságpróba

Éjszakai bátorságpróba

Fekete István: Tüskevár (részlet)batorsag.01.jpg
 
" " " Tutajos kivette a baltát a szelemen alól, és ment fáért. Alig várta, hogy megfelelő ágat találva belevágja mérgét a fába, mert haragudott az egész világra, mindenre és mindenkire, még Bütyökről is megfeledkezett. Egyszóval: Ladó Gyula Lajos - félt, de ezt semmiképpen nem akarta bevallani. Ettől pedig fogcsikorgatóan dühös lett, mert tudta, hogy nem kéri meg az öreget, hogy kísérje el, elmegy a hídhoz egyedül, ha apró ördögök csónakáznak a vízen, és leszakad az egész csillagos ég, akkor is. " " "
 
" " " Félsz, Tutajos - gondolta -, de mi a fenétől félsz? Nem tudom - válaszolt magának -, nem tudom. Ha krokodilok lennének itt vagy leopárd... de vipera lehet. Na és, szamár, a gumicsizmát nem harapja át még egy kobra sem.
- Rákrákrááák - reccsent meg felette valami szörnyű hang, és szárnysuhogás hallatszott. Tutajosunk majdnem leült ijedtében, és a puskát védekezően tartotta maga elé. " " "
 
ejszakai-batorsagproba.jpg" " " - Gém - mondta belül egy hang -, gém, és éppen úgy meg van ijedve, mint te… De Gyula állt, és térde reszketett. Nem vigasztalta, hogy a gém éppen úgy meg van ijedve, ámbár nincs puskája. Meddig akarsz itt állni? - kérdezte magától, s arra gondolt, hogy majd otthon, az osztályban… - Kérlek szépen - mondja Bolhának vagy Bikának -, amint megyek, öreg puskámmal a hónom alatt, úgy éjfél körül járhatott az idő…
- Nem féltél?
- Ugyan kérlek, mitől féltem volna? És ekkor valahol megszólalt egy mély hang:
- Buú-buú... buú-búú…,
A hang messze volt. Valami elszabadult bivaly - reszketett Tutajos, és gondolatban megesküdött, hogy férfiasan bevallja: bizony, borzongott egy kicsit.
- Buú... búú...
Szerencsére egy helyben bőg - indult el óvatosan, de érezte, hogy ingét átizzadta már. Nagyon meleg volt az éjszaka, de most már valamivel jobban látott. A lábai is jobban megérezték a gyalogút vályúját, és gyorsabban lépett ki, ha arra gondolt, hogy nem ér idejében a hídhoz. Ha nem mozgott semmi a nádasban vagy a vízen, egyszerre égig ért a csend, de szinte szétesett, ha loccsant a víz, vagy valamitől - de mitől?! - pattant a nád.
Ilyenkor arcára mintha pókháló ereszkedett volna, és egész testén átszaladt a borzongás. Ettől aztán dühös lett.
- Hitvány legény vagy, Ladó, de legalább azt mondanád meg, mitől félsz. Hitvány vagy, ostoba és – hazudozó…"""
 Bátorság
" " " A hold lassan mászott felfelé, és aligha törődött vele, hogy az alvó földi világnak általános nyugtalanságot okozott. Különös fénye nem a megszokott világosság volt, mert az ezüstös derengés csak szép, de nem jó. Nem volt elég világos, és nem volt elég sötét. Ilyenkor óvatosabbak az éjszakai ragadozók, mert árnyék kíséri őket., és óvatosabbak a békés kintalvók, mert jobban lehet őket látni. Holdvilágos éjszakák után nappal pihen a vad a legsűrűbb sűrűségekben, ha ugyan a szúnyogok és egyéb vérszívók engedik pihenni. " " "
 
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
„ „ „ De azért valóban mérges sem tudott lenni, mert a felburjánzó haragot a szokatlan idő és magányos környezet egyetlen pillantással elnémította. Mert nemcsak azt érezte, hogy a táj magához vonzotta, és szinte beolvasztotta riadt egyéniségét, hanem azt is, hogy ez a holdbéli vidék viszi magával, és nem visz senki mást, csak őt - egyedül.
Mert - okoskodott a Gyulák megszeppent utóda - akármi történne, nem segíthetne senki. És akármi történhetne, sohase tudná meg senki, hogy mi volt az oka a jeles és bátor ifjú tragikus halálának. . .
Mert - legalábbis Tutajosunk le nem kicsinylendő fantáziájában - erről volt szó. Az álmok és mesék ködös, ősemberi álmai közel jöttek, és kiléptek a lehetetlenség tartózkodásából, megközelítették az anyag valóságát, hiszen azután már úgysem tudná megállapítani senki, mi volt az oka … ” ” ”
 
„ „ „ Egy-egy bokor csak fogta magát, meghajolt és elindult.
"Huh!" - hökkent meg barátunk, lehunyta szemét, és amikor kinyitotta, a bokor már újra állt a helyén, de máris mintha mozogni kezdett volna. . . Gyula ettől kezdve állandóan szemén tartotta a gukkert, mert az élettelen üveg nem hazudik, csak időnként meg kell törülni. Ez ellen a mozgás ellen azonban keze tiltakozott, mert ki kellett bújni Matula kesztyűjéből, és egyre fagyosabban visszatérni a jószívű macska hagyatékába.
Egy ilyen törülgetésu tán aztán valóban meredezni kezdtek a csodás kucsma alatt a megdöbbent hajszálak.
"Valami" jött. Valami jött, de hátulról, és megfordulni a szűk helyen a bundaülésben - zörgés nélkül – egyáltalán nem lehetett.
- . . . Srrr . . . sm . . . hrr . . . hrr - lépegetett az a valami finom roppanásokkal a havon, és Tutajos úgy érezte, mintha a hátán mászkálna a titokzatos jövevény, de olyasféle érzése  volt, hogy felugrik, és akkorát ordít, hogy az a mafla hold leesik az égről.
-  Srrr . . . srrr. ... - És Gyulánk keze úgy reszketett, mint a cimbalomhúr, de a puskát már készen tartotta (a bokrok most úgy viselkedtek, mintha végleg szakítottak volna eddigi szerény mozgásukkal, mert híre jött, hogy a rock and roll nem is olyan őrültség, mint amilyen a valóságban . . . és egy ilyen megvadult bokor mindenre képes. . .), s amikor szemét legközelebb újra kinyitotta, a magasles alól kisétált a nyúl!
Erre a szerény látványra a bokrok is illedelmesen leeresztették szoknyájukat, Tutajosunk pedig belesóhajtott a bundabélésbe. ” ” ”
 
» Az éjszakai erdő hangjai
» Tájékozódás az éjszakai erdőben
» A csillagok
» Gyalogtúra