Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdőgazdálkodás

Erdőgazdálkodási ismeretek 

Fekete István: Tüskevár - részlet
 
" " " Ballagtak Csikasszal a Zala felé. A bokrok, amelyek a szűk úton megsimogatták arcát - rekettyebokrok voltak. favagas.1.jpg
- Olyan fűzfafajta - legyintett Matula, amikor megkérdezte, miféle bokor -, nem sokat ér. Kosarat nem lehet csinálni belőle, mert törik, fának nem nőI meg, hát csak van, de nyári tüzelőnek jó.
Mindegy. Ismerős volt. " " "
 
" " " A bokrok itt már jól megritkultak, és nem is nőttek nagyra, mert az óriás fák alatt mindig árnyék volt. Gyulának a nyaka is belefájdult, amint felnézett a nyárfára, ami alatt megálltak.
- A nyárfa gyorsan nő - nézett fel Matula is -, ez itt unokája sem lehet annak a tölgynek. Puhafa, és nem nagyon hosszú életű. Látja azt a sok odút? Mindben lakik valami: leginkább a csóka, de régen kirepültek már a fiatalok is. Akkor volt itt nagy zsivajgás… " " "
 
" " " - Nézze meg ezt a fát! Ha ez beszélni tudna!
A fa koronája nem is látszott, hogy meddig ér, és a törzse másfél méter vastag is lehetett.
Az erő és szépség, az idő maga volt ez a tölgyfa. Gyula megsimogatta kérgét, ami kemény volt, mint a szélmarta gránit.
Hédervár- Volt itt egy tudós ember, azt mondta, több lehet háromszáz évesnél, és azt mondta, igazuk volt a régieknek, akik szentnek tisztelték az ilyen fát.
És Tutajos úgy érezte: igaza volt annak a tudósnak.
A koronában emberderék vastag görcsös ágak nyúltak szét, és rettenetes erejükben mintha az eget tartották volna. " " "Gyanta-fa

RönkökAz Öreg TölgyLevélgyűjteményTarvágás

 

LevélgyűjteményKollektív famászás