Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kocsmatúra

Kocsmatúra 

Fekete István: Tüskevár (részlet)
 
" " " Amikor ez megvolt, vizespoharat vett elő az öreg, és majdnem teleöntötte szilvóriummal.
- Csukja be a szemét, es hajtsa le, de gyorsan.Box
Bütyök szót fogadott, és úgy étezte, hogy a lélegzete elakadt valahol.
- Hhhee… - mondta később - végem van.
Ez azonban nyilván tévedés volt, mert Bütyöknek nemcsak hogy nem lett vége, sőt később oda nyilatkozott, hogy azért végeredményben, ugye, mégiscsak le kellenem enni… " " "
 
" " " Bütyök elég görbén nézett a világra, sőt egyes fákat is görbének látott, melyek jövet mintha egyenesek lettek volna.
- Összepakolhatunk - indítványozta az öreg -, majd én viszem a szerszámokat, Gyula karoljon Bélába. Ilyenkor nehezebben megy az ember. " " "
 
" " " - Hova húzol, Béla?
- Én nem húzlak sehova. Tutajos. Ilyet ne is mondj, mert megharagszom. És. ne kapaszkodj belém, mert elmegyek én a magam lábán is.
Tutajos eleresztette pálinkával narkotizált barátját, mire Bütyök olyan mozdulatot tett, mintha a "kállai kettős" tánclépéseit gyakorolta volna.
- Ne lökődj, Tutajos! Ez nem vicc… úgy látszik, a fejem megütötte valami tégla, de nem fáj. " " "
 Biliárd
" " " És Bütyök egy oldallépéssel belekarolt Matulába.
- Gergő bácsi úgyis rokonom, igaz? Jaj, de szomjas vagyok!
- Mindjárt a Zalához érünk - mosolygott Matula - van abban víz elég . . .
Bütyök szemrehányóan nézett az öregre.
- Abból a másikból nincs már?
- Egy csepp se!
- Kár! Határozottan kár, de azért a fényképet megmutatom Gergő bácsinak. Ez a Tutajos mindent elfelejt . . . a nagybátyám fényképe, aki maharadzsa. Aztán majd Katicával is lefényképeztetjük magunkat.
- Esküvő után - mondta Matula nagyon komolyan, és Tutajos hátramaradt, mert úgy érezte, szétveti a lenyelt nevetés. Ő már ismerte a pálinka hatását, és megborzongott még a szagától is, de Bütyöknek - úgy látszik - jobb gyomra volt.Terasz
Ekkor már a Zala töltésén andalogtak, de lassan haladtak, mert Bütyöknek egyrészt rengeteg mondanivalója volt, másrészt mindenáron csónakázni akart.
- Majd ha hazaértünk.
- Igaza van, Gergő bátyám, mindig igaza van, de ez a Tutajos… - ne szólj szám, nem fáj fejem . . . - igazán nem fáj a fejem, Gergő bácsi . . .
- Miért is fájna?
Bütyök erre megállt, és gondolkozni kezdett, hogy miért is fájna az ő feje, de mivel erre semmi magyarázatot nem talált, azt mondta:
- És mit szól hozzá, Gergő bácsi, Kengyelné fog tanítani bennünket!
Matula erre nem tudott mit válaszolni, ezért csöndesen azt mondta:
- Mindjárt hazaérünk . . .
Bütyök a zsebéhez kapott.
- A villamosjegyem! Van nálad pénz, Tutajoskám? A bérletem ott maradt a börtönben… rettenetes!
De végül mégiscsak hazaértek. Matula újra beborogatta Bütyök kezét és fejét is, és lefektette.
- Kicsit pihen, aztán megyünk csónakázni.
- Én evezek - mondta Bütyök, s a csónak azonnal elindult, sőt erősen hánykolódni kezdett, és a jeles ifjú az éjszaka folyamán többször "kiszállt" . . .
Azután egyfolytában aludt reggelig, s amikor felébredt, az egész világot mérhetetlenül szennyesnek, undorítónak, egyben fájdalmasnak találta. Fejében mintha hideg ólom lötyögött volna, és gyomra hajlamosnak mutatkozott újabb mozgalmakra.
Kinézett a nyár végi, harmatos ragyogásba, és utálattal gondolt saját magára.
Teke- Alszol, Tutajos?
- Hogy vagy, Bütyök?
- Mint akit húsdaráIón ledaráltak, aztán kidobtak a szemétdombra. Rettenetes!
- Jobb, ha megundorodik a pálinkától, mint ha megszereti - mondta Matula -, és az ujját helyre kellett húzni.
Tudom magamtól, hogy ez nagyon fáj. Lehet, hogy kicsit többet adtam, de most már túl vagyunk rajta, és ez a fő. Máma csak heverésszen. Mindjárt adok egy új borogatást, ebédre meg olyan halászlevet, hogy a halottak is összevernék a bokájukat tűle. " " "
 
" " " - Ronda méreg ez a pálinka, hidd el, Gyula; hogy én milyen beteg voltam!
- Most már jól vagy?
- Jobban, de ha engem még valaki itallal kínál…
- Kengyelné nem fog kínálni, Bütyök, algebrával fog kínálni.
Bütyök elgondolkodott, és egy kis latolgatás után azt mondta, hogy még azt sem bánja. " " "
 Anyatej
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
" " " A befejezést "Matula - az építők széles körű részvételével - természetesen megünnepelte, amihez Nancsi néni az élelmet, István gazda pedig a folyadékneműeket szolgáltatta.
Ezen az ünnepélyen a testes gazdász maga is részt vett, és a karénekben emlékezetes módon tevékenykedett.
Az összejövetel - ahogyan mondani szokás – kellemes hangulatban a késő éji órákban ért véget, amikor is a főagronómus majdnem a csónak mellé lépett, ami az ilyen bizonytalan világításban előfordul. " " "
 
" " " - Gyerekeim – mondta sejtelmesen -, gyerekeim, ez Szentgyörgy-hegyi bor! Ne szóljatok egy szót se, majd csak ha megittátok.
A fiúk megitták a bort, és összenéztek.
- Na?
- Nagyon finom – lehelte Bütyök. – Nem erős?
- Ez? Akár az anyatej. Kaptok még egy pohárkával, aztán már csak ha kértek …
„ Akkor jól van – gondolták a fiúk -, azt ugyan lesheti az öreg ” – és felhajtották a második poharat is.
- Milyen sima! Egyáltalán nem reszelős – csodálkozott Tutajos -, mint a selyem.
- Bársony, fiacskám, bársony . . . Kértek még? " " "