Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lövészet

Lövészet 

Fekete István: Tüskevár - (részlet)Csúzli
 
" " " - Sicc! Azanyád! - ugrott fel Gyula, mire a cirmos helyből másfél métert ugrott, és eltűnt a krumpliban.
- Hülye vagyok - suttogta Gyula -, itt a csúzli a zsebemben, s én óbégatok, ahelyett hogy oldalba lőttem volna." " "
 
" " " Tutajosunk harci lázban ébredt fel, és nehezen igazodott el a szoba bútorai között, hiszen egy pillanattal előbb még ott állt a várfalon, természetesen Tüskevár falán, és nagy nyílvesszőt eresztett a lent ordítozó törökök közé. Sajnos, nem tudhatja, hogy a nyíl talált-e, mert az egyik bokorból rálőttek, s erre - felébredt.
Gyula abba a korba álmodta vissza magát, amikor még használatos volt az íj, de már szólt a puska is, a marakodó emberiség nagyobb gyönyörűségére és sokkal nagyobb nyomorúságára. Ezt a nyomorúságot már tudták akkor is, és azt hitték akkor is, a sebeket csak újabb sebekkel s a puskákat csak újabb puskákkal lehet megszüntetni.
Az álom egyébként olyan világos volt, hogy még most is érzi kezében a húr elpendülését és a nyílvessző szisszenő elsurranását. " " "
 Íj
" " " Gyula tisztelettel nézett a puskára, de amikor Matula elrakta az ebédmaradékot, és kitett egy újságlapot negyven lépésre, szorongó érzései támadtak.
- Na, itt a puska, a közepibe célozzon!
Tutajosunk rémülten vette kézbe a nehéz fegyvert.
- Jól szorítsa a vállához.
- Dab-dab-dab - mondta Gyula váratlanul felzaklatott szíve - …dabdab - dabdab... durr!
Tutajos majdnem hanyatt esett, de túl volt az első lövésen, és most már nem tartotta olyan rettenetesnek az egészet.
- Vérzik az orra - mondta csak úgy mellesleg az öreg -, ne az orrával célozzon. Amúgy rendesen tartotta! Egészen rendesen.
Gyula kirohant apapírért.
- Nézze meg, Gergő bácsi!
Matula nézte a papírt s a sörét vágta apró lyukakat.
- Mondom, hogy jól tartotta. Patron van elég, majd megbarátkozik vele. - Ezzel a puskát visszavitte a kunyhóba. " " "
 Légpuska
" " " – A puskát egy patronnal itt hagyom, mert látom, tud vele bánni, és valaki megtanította, hogy a puska nem lőcs, és úgy kell mindig kézbe venni, mintha töltve volna, és száz ember állna körülötte.
- Ezt mondta István bácsi is.
- Gondoltam. Tudja mit, Gyula: két patront hagyok.
Matula ezt úgy mondta, mintha magas kitüntetést akasztott volna Tutajos mellére, és Tutajos úgy is érezte ezt. Ha ezt az osztály látná!
- A puska állandóan mellettem feküdt a parton - mondta Bolhának gondolatban -, mert akármi jöhetett. Lőszer mindig volt elegendő… különösen egy nagy barnakányára fájt a fogam… " " " 
 Céltábla
 
" " " - Megint az orrával célzott?
- Gergő bácsi!
Matula leguggolt a parton, és egy fűszálat pödörgetett, amíg a fiú elmondta az eseményeket.
- Egy nadrággal csak egy nyeregben lehet ülni - állt fel az öreg - vagy puska, vagy horog… de a lecke tiszta haszon. Hanem a jobb arcára valami vizes rongyot teszünk az éjszakára, mert úgy megdagad, hogy az a Béla nem ismeri meg. Nem fáj?
- Nem, nem érzem, de hol harangoznak?
- A fejében, Gyula, ippen ott... " " " 
 Pisztoly
" " " - Hát, Gyula, én nem bánom - folytatta Matula a puskadolgot – vigye a puskát. Múltkor azt mondtam : viheti, hát vigye. De…
- Gergő bácsi!
- Ne mondjon semmit. Ne fordítsa ember felé, még töltetlenül se, és ha viszi, vagy csónakba ülnek, vegye ki belőle a patront.
- Úgy lesz, Gergő bácsi. " " "
 
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
" " " - Most pedig megbarátkozol a puskával, mert lehetetlenség, hogy azt mondjuk majd az osztályban, hogy én ezt lőttem, meg azt lőttem, neked meg a kezedben sem volt a puska. Csillik ebbe biztosan belekapaszkodna, és már kész is a verekedés.
- Jó - mondta Bütyök -, akármit, csak verekedést ne.
- Na, látod!
És Bütyök meglátta.
Meglátta az ég csillagainak jó részét, mert a rosszul tartott puska úgy pofon rúgta, mint egy andalúziai szamárcsődör, amelyek tudvalevőleg nagy termetűek,és kiválóan rúgnak.
Bütyök szeme könnybe lábadt, és tétován átnyújtotta a puskát Tutajosnak.
- Kösz . . . - mondta röviden - nekem ez elég.
A papírban egy szem sörét sem volt.
- Hova a mennykőbe céloztál? - mérgelődött Tutajos.
- Na, most újra töltünk . . .
- Kösz! - intett Bütyök bal kézzel, mert jobb kezével arcát simogatta. - Úgy érzem, hogy fél fejem nincs a helyén, de azt is, hogy énbelőlem nemigen lesz vadász . . .
- Lehetetlen! - kiáltott Gyula.
- Nyugodj bele, Tutajos, de nem is kívánom. Látod, horgászni szeretek, de ez a puska . . . valahogy . . . szóval nem kell. Igazán jólesik, hogy örömet akartál szerezni . . . Tutajoskám, a legjobb barát vagy a világon, de - nem kell. " " "
 
» Csúzlival
» Íjjal
» Légpuskával