Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madárvédelem

Madárvédelem

Fekete István: Téli Berek (részlet)Etetés
 
" " " Az egyik fa ága tövében egy kis cinege ül, és várja az elmúlást. Valahol légpuskával lőtték meg, eddig elrepült, és nincs tovább. Az a fiú, aki meglőtte, most párnás ágyban alszik, és este felelősségre vonta anyját, hogy a szoba nem elég meleg. Előzőleg orvosságot vett be, mert úgy érezte, fájni fog a feje. Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, és ha az ujját elvágja, orvos köti be, de megkívánja, hogy vérmérgezés ellen injekciót kapjon. Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát az injekciót illetőleg, addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az "életmentő" szérumot, amire semmi szükség nincs.
És ez a fiú, ha csak ezredrészét érezné annak az elhagyatottságnak, félelemnek, fájdalomnak, mint az a kis madár a dermesztő és másnaptalan éjszakában, talán megkeresné apját, és hozzávágná a légpuskát - mert nem tartott be sem emberi, sem állati, sem erkölcsi, sem természeti törvényeket, mert ölni tanította meg fiát, ahelyett, hogy élni tanította volna.
A fiú nyújtózkodik álmában, a kis madár pedig összehúzza magát, mert ijesztően megmozdult felette a levegő, az ereszkedő bagoly hangtalan szárnysuhogása, aztán - semmi.
Egy kis cippanás, egy kis szárnyverdesés; a kis élet ellobbant, és nincs tovább. " " "
 
" " " Mindezen tapogatózó események azonban már elmúltak, és a percek szárnyán a téli délután hordja egyre az alkonyat fagyott hamuját. A fenyők alatt már ott a szürkület. Az ágak most meg sem rezdülnek, mert a madárkák elmentek aludni, ha ugyan alvás az az összebújó didergés, amikor egymásnak adják kis tollas testük melegét.
Ilyenkor jó lenne, ha mesterséges fészekodvak lennének a fákon, de István gazda nem vadász, és nem is madarász. Ezekben a fészekodvakban nyáron költenének a cinkék, csuszkák, mezei verebek és a többiek, télen pedig összebújnának benne éjszakára, de - sajnos - ilyen fészekodvak itt nincsenek.
Tutajos ugyan azt gondolta először és fölényesen: "Majd elintézem" – de aztán közbejött István bácsi mindent lehengerlő magyarázata a "szóváltást" illetőleg, s ez jeles barátunkat túlzott óvatosságra intette. Később pedig abban állapodott meg önmagával:
- Megkérem Gergő bácsit . . . " " "
 

Madárkák az ágon

" " " Matula a tűzhelyen kotyvasztott valamit egy nyeles serpenyőben.
- Mit csinál, Gergő bácsi?
- Kosztot a cinkéknek.
A serpenyőben faggyú olvadt és zsiradékdarabkák. Később Matula korpát hintett a serpenyőbe, és megkavarta.
- Ez majd összefogja . . .
- Nem lesz ez jó, Gergő bácsi.
Matula ránézett Gyulára.
- Nem-e?
- Kemény faggyút kell az ágakra kötni.
- Majd megkeményedik. Várja ki a végét; de türelmetlen! Pesten a kölyökkutyák tanítják az öreg kutyákat?
Tutajos összeharapta a szája szélét. Mélyen meg volt sértve . . . Mi az, hogy kölyökkutya? Ö nem kutya! Szólni azonban nem szólt, de egy gúnyos kacagást tett félre, amikor majd felsül az öreg ezzel a lekvárral.
- Nem vesz fel kabátot? Hideg van kint . . .
- Tizenhárom mínusz - mondta Tutajos nagyképűen -, és van rajtam pulóver. Teveszőr . . .
- Akkor jó - mondta Matula. – Itt maradsz! – mordult Bikficre, és kimentek a tizenhárom mínuszba, amelytől könnybe lábadt Tutajos szeme, de azért azt mondta:
- Jó, egészséges idő van.
- Az - mondta Matula. - Na, most ide nézzen! – Lehajtotta a fenyő vízszintes ágát, és lassan öntötte rá a sűrű, korpás faggyút, ami az ágon azonnal megfagyott, és rögtön ki is fehéredett. A vékony kis összefutó ágak úgy tartották a faggyút, mint egy kis tenyér.
- Látja?
- Ügyes . . . - ismerte el Gyula egy kis keserűséggel, és a gúnyos kacajt is szélnek kellett ereszteni, már csak azért is, mert a hó térden felül ért, és a csizma mintha jeges bádoggá merevedett volna.
- Na, most, csinálja maga . . . " " "
 
" " " - Csak szödögessétök - mondja, és visszamegy a házba, ami a madárkáknak tökéletesen mindegy, mert a berekben az emberektől nem kell félni. Itt gyerekféle nincs, neveletlen szülő nincs, és Matula jól tudván a kis madarak ínségét, éppen nekik tette ki a rókát, arra gondolva, hogy a feltalálható egy-két báb, pete, gyommag éppen csak az éhenhalás ellen jó. " " "
 
" " " - Na, add ide a lábad—mondta a pézsmapocoknak, aki mit tehetett mást? - odaadta. S a borotvaéles kés nyomán megnyílt a bőr, és meglátszott a hús, a kis cinkék teljes megelégedésére.
Mert a kis madarak egyik szeme mostanában mindig az emberen volt, aki - ez most már bizonyos - őket eteti. A kis cinkék tele hassal és tele élettel bújnak ma éjszakai szállásukba, és amint világosodik, majd újra kezdik a róka teljes levetkőztetését, míg egy deka hús lesz a csontokon.
Persze sietni kell, mert az előbb már - se kérem, se szomszéd - csak megjelent egy harkály, azaz fakopáncs (a kis madarak ijedten rebbentek szét a piros sapkás ácsmester érkezésére), és egyet rikkantva elővette a vésőt, ami fúró és kalapács is egyszerre, és "csak a fejét, hogy meg ne sántuljon", a koponyán kezdett dolgozni, mert a csont alatt némi üreges hang volt észlelhető. A harkály szereti az ilyen hangot, ami csak a beteg fák ágain és mellkasán hallható, jelezve, hogy az ág belül üres, mert kiette a szú, ami azonban még ott van, tehát ki lehet fogni. Lyukat vés tehát a harkály, aztán előveszi finomabb szerszámját, a szondát: a ragadós, horgas nyelvét, és bedugva a lyukon, kihalássza a férget, ami kedves tápláléka.
- Kész! - rikkant ilyenkor a kurta nyakú madár, és továbbrepül más fát orvosolni. Innét azonban – legalábbis egyelőre - nem megy sehova, mert a hús mégiscsak puhább, mint a fa, és nem is vesz tudomást a cinkékről, akik az első ijedelem után egyenként visszabátorkodnak a rókára. " " "
 
" " " Bütyök csak nézte a nyúzást - elvégre ő szarvasmarha-tenyésztő volt -, de aztán elismerését fejezte ki, hogy milyen gyorsan lejött tollastul a finom madárbőr. A tőkéskacsa lábasba került, s a két búvár lábára drótot kötött az öreg.
- Akassza ki űket, Gyula! Jó zsírosak, aztán a cinegék nem nézik: büdös vagy nem büdös.
Hát nem is nézték. Friss hús volt és még majdnem meleg. Alig jött el Gyula a fától, már megszállták az ennivalót, mert ez valóságos áldás volt a kővé fagyott róka és pocok után, amelyeknek már csak a csontjai zörögtek. " " "

⇒ Madáretetők kihelyezése és rendszeres feltöltése (tél)

⇒ Mesterséges fészekodúk kihelyezése és ellenőrzése (tavasz)

⇒ Madáritató éas fürdő kihelyezése és rendszeres feltöltése (nyár)