Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tábortűz

Tábortűz

Fekete István: Tüskevár (részlet)tabortuz.jpg
 
" " " - Adja ide azt a baltát. A gunyhó mögött van a nád, abból hozzon gyújtósnak, de törje rövidre. Így - mondta az öreg -; majd én megrakom, mert ezt is meg kell tanulni.
Pár perc múlva fellobbant a tűz, és ellökve a születés füstjét, sárga lángok nyaltak a bogrács alá. " " "
 
" " " Vágyott valami másra, vágyott látni a kunyhót, Csikaszt, tüzet rakni, egyedül lenni és újra átélni a csodálatos eseményeket.
- A gyufa a polcon van, és náddal gyújtson alá. Van a gunyhó mögött.
- Sietek, Matula bácsi.
- Nem kell sietni. Sokat ne tegyen rá, mert akkor újra fáért kell mennie, csak éppen hogy égjen. Mit tudom én, mennyi idő alatt fogom meg a pár halat. A baltával vigyázzon, nagyon éles. " " "
 junius-997.jpg
" " " Tutajosunk tehát megszerezte a tüzelőt, és tüzet rakott, ahogy Matulától látta. A fiú önkéntelenül is megfigyelte az öreget, és most öröme tellett a tűzrakásban. Alul a nádcsóva, rá vékony ágak, aztán - mint a háztető - vastagabbak. Alá a gyufa, aztán félreállt, és úgy nézte a kibuggyanó fehér füstöt, mint a szépség lenge csodáját, az ebéd ígéretét.
Ősi megelégedettség pihent el a szívében, aztán arra gondolt: mi lenne, ha nem lenne tűz, hiszen tűz nélkül szinte semmije sem maradna az embernek. Gyula kezdte megérteni a tűzimádókat. " " "
 
" " " - Hanem - és hármat szívott a pipán, mintha ezalatt még egyszer meggondolná, amit mond -, hanem azt meg kell hagyni, Gyula, tüzet már tud rakni.
Tutajosunk kissé elpirult a dicsérettől, s foszlott bőrözete alatt végigbizsergett valami simogatás, ami nagyon hasonlított ahhoz az érzéshez, amikor Kengyel azt mondta:
- Látod, Ladó, ezt nevezem én feleletnek! Csak azt szeretném tudni, máskor hol az eszed.
- Mert - folytatta Matula - tüzet rakni nem tud mindenki. A tűzrakást nem lehet csak úgy összehányni, de egymásra rakni sem, hogy ne legyen lélegzete. A tüzet meg kell építeni, mint a házat… szóval így, ahogy ez van! " " "
 Sütés
" " " A tűz körül egyszerre otthon lett, s ebbe az otthonba gyalogolt bele Matula, mint amikor a családfő hazaérkezik.
- Jó kis tűz - bólintott ., de dobjon rá valami ződet, többet ér, mint a szúnyogolaj. Egy-két marok fű is megteszi.
Gyula tépett füvet, s amikor rádobta a tűzre, egyszerre vastag, sárgásfehér füstöt öklendezett a sistergő parázs.
- Ez kell nekik! - mondta az öreg, s kiborította a hálóból a halakat. - Na, ugye, nem csípik már?
- Nem - lehelte a fiú, mert a füsttől alig volt lélegzete, és könnyei csorogtak -, csak a szemem esik ki, és egy kicsit megfulladok…
- Segítse a halakat tisztogatni, itt lent nincs füst.
Gyula odaült az öreg mellé, ahol valóban nem volt füst, mert felemelkedett, összekeveredett a kora esti köddel, és megkeserítette a környékbeli szúnyogok életét. " " "
 
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
" " " De aztán siet vissza a meleg vacokba, mert a hideg már derékig telefolyta a szobát. Erről

Tüzifa

Tutajosnak eszébe jutnak összes bűnei, és felkel megrakni a tüzet, ami komoly lelkierőről tanúskodik.
Matula pipál.
- Több nádat! - mondja Tutajos felé, ami annyit jelent, hogy a fellobbanó erős nádlángok kinyomják a hideget a kéményből, egyúttal beszívják a levegőt a szobából, szóval "cúgot" csinálnak. Ez meg is történik, s most kellemes dolog a felhalmozott fában dúskálkodni. Tutajos remekel a tűzrakásban, aztán visszabújik az ágyba, mert mit csináljon egyebet? Csend van, csak a tűz pattog . . . " " "