Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Túlélő

Túlélési gyakorlatok 

Fekete István: Tüskevár (részlet)Frizura
 
" " " - Megorvoslom, ne félj, de előbb a barbély. A vályogvető cigánynak nincs ekkora haja. Mit szólnának otthon?
Nancsi néni a borbélyt következetesen "barbély"-nak titulálta, és hozzátette még, hogy a körmötöket is levágja, és ha van rossz fogatok, azt is kihúzza. " " "
 
" " " A halakat tegye hűsre, de előbb verje űket kupán, hogy ne kínlódjanak. Különben várjon. Így kell, ide nézzen!
Matula nagy kést húzott ki a nádtetőből, és a halakat a kés fokával keményen tarkón vágta.
- A csukát meg így kell megfogni, látja?
- Igen.
Két ujjal fogta meg a kopoltyúk mögött a csukát, s egyetlen erős ütés után az sem mozdult.
- A szájába meg ne nyúljon máskor.
- Véletlenül…
- Hát véletlenül se. Egyik komámat nyomorékra harapta a csuka, igaz, tíz kilón felül volt. Két ujja megbénult. " " "
 Kommandós
" " " A petrence elég messze volt, és Gyula megjegyezte a tájat, a bokrok formáját, egy-egy fát. Lassan kialakult benne valami önkéntelen tájékozódás. A fű itt méteres volt s alul még erősen harmatos. " " "
 
" " " Általában azonban otthonosabban érezte magát a fiú, s az izomláz is mintha megnyugodott volna. A táj most már ismerős volt. Messziről látszott a nagy szilfa a rétség szélén, Tüskevár dombja a nádasban, háta mögött a folyókanyar, és világosan érezte, hol van a kunyhó. Nem látta, de érezte, és egyenes vonalat tudott volna húzni az öreg csónak és a kunyhó között, és az volt az érzése, hogy egy háromszög egyik szögletén áll, melynek másik két pontja a szilfa és a kunyhó.
Tutajos önkéntelenül is tájékozódott, bár nem vetett számot azzal, hogy ezt cselekszi. Az ösztönök és idegek öröklött mélységéből nyúltak ki tapogató szálak, az alkalmazkodás akaratlan idomulása a környezethez, amelyben élni vágyott. Meg-megállt, és árnyékára nézett, amelyre eddig nem volt mint időjelzőre szüksége, de most azt gondolta: öt óra lehet. Az idő múlását egyébként - a hatalmas ebéd ellenére - gyomra is jelezte.
Természetesen Tutajosnak volt órája, de Matula tanácsára otthon hagyta.
- Először is - mondta Matula. - mit számít az, hogy hányat mutat az óra? Amennyi van: annyi van. Másodszor: nekiüti valaminek, víz mehet bele, szóval: nincs rá szükség, de elhozhatja, ha akarja. " " "
 lap.3.1.jpg
" " " - Gyula - rázta -, Gyula, indulni kell!
- Mi?
- Az, hogy reggel van.
- Lehetetlen.
- Elhiheti pedig. Nézze a Göncölt!
Gyula megnézte a Göncölt, a nevezetes szekér kerekei ide-oda lődörögtek, rúdja azonban eléggé csáléra állt.
- De hogy reggel van? " " "
 
" " " Otthon lettek a nádban, és úgy jártak a berekben, mint a városban, ahol feliratok és jelzőlámpák igazítják az embereket.
A víz színe megmondta a mélységet, az árnyék az időt, a hang a távolságot, s a madárvilág állandó lármája olyan volt, mint otthon az utcai zaj, amelyből kihallatszott egy-egy hirtelen fékező autó csikorgása vagy a rendőr sípja.
Ezeket a kiugró hangokat itt a figyelmeztető sivítás helyettesítette, vészes károgás vagy ijedt feljajdulása a tömegnek, mint amikor elütött valakit a villamos. A különbség csak az volt, hogy itt nem jött a mentőautó, mert az áldozatot elvitte a héja vagy a kánya. " " "
 
" " " Amikor ez megvolt, leeresztették a jobbról-balról ágas fát, amelyen Bütyöknek fel kellett "sétálnia".
- A kötelet kösse a hóna alá, ha megcsúszna, hogy le ne essen.
Pondoray Béla élete alkonyáig emlékezni fog erre- a sétára. Csak jobb kezével kapaszkodhatott, és egyszerre csak egyik lábán állhatott, mert a "létrának" csak hol ezen, hol azon az oldalon volt foga.
- Ne siessen - biztatta Matula -, és ha elfáradt, pihenjen nyugodtan.
Bütyök tehát fél kézzel és egy lábon "pihent" - "nyugodtan", de Matula tartotta a kötelet.
Aztán felbukkant egy véres fej, tojásnyi daganattal… de akkor már húzták is kifelé. " " "
 
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
" " " - Bütyök, itt van az iránytű?
- Itt
- Most bemegyünk a nád közé, és megpróbálunk egy kicsit tájékozódni. Persze nem messze. Várj, előbb idekint beigazítjuk. Tehát arra van észak, arra van a kunyhó . . . arra a Zala . . . Jó, mehetünk!
A nádas itt még nem volt sűrű, de a járás nehéz volt, és imitt-amott mintha jég roppant volna a hó alatt.
- Gergő bácsi meglátja nyomainkat – aggályoskodott Bütyök.
- Hát aztán? Egymást nem hagyjuk el, a jégre nem megyünk, csak gyakoroljuk a tájékozódást!
Tutajos újra elővette az iránytűt.
- Arra van észak, arra a kunyhó, hátunk mögött a magasles.
- Na, most: ha ebbe az irányba megyünk, pont a kunyhónál érünk ki. Jó kis műszer ez. " " "
 
" " " - Tutajos - állt meg időnként Bütyök -, már régen ott kellene lennünk . . .
- Lassan megyünk, ezt ne hagyd ki a számításból. Kicsit balra észak - nézte az iránytűt -, kicsit jobbra a kunyhó, hátunk mögött a magasles. Pihenhetünk is . . .
A nád itt már olyan magas volt, hogy Bütyöknek majdnem a tornyos kucsma esett le a fejéről, amikor felnézett a tetejére . . . és sűrű, mint a kender.
- Kicsit jobbra, Béla.
Bütyök megcsóválta a fejét, és kicsit jobbra ment.
Az ég egyre világosodott, és a nád egyre zártabb és titokzatosan merevebb lett. Állt, mint a megismétlődő fal.
- Megállj csak, Béla, elhúzódtál! Most kicsit balra vedd az irányt . . .
- Te Tutajos!
- Ne okoskodj, Béla, az iránytű csalhatatlan . . .
Bütyök türelmes és jó fiú volt, de mikor már egy órája kavarogtak a nádban, megsimogatta dagadt arcát, és megnyalta szája szélét
- Tutajoskám, kérlek szépen . . .
- Ne idegesíts, Béla! Arra van észak, derékszögben a Zala, és ha most jobbra húzódunk, pontosan a kunyhó sarkánál lépünk ki.
Bütyök lenyelte a mondanivalóját (nehezen nyelte le), de tíz perc múlva már ott tartott, hogy kucsmáját a földhöz vágja, és elkéri Tutajostól az iránytűt, hogy megtaposhassa, amikor, igen . . . ritkulni kezdett a nád.
- Na, látod, Béla, ugye, megmondtam?  
A nádas elfogyott, egy kis zsombékos jött még, aztán felmásztak a partra. Felmásztak és összenéztek.
Előttük egy híd és valami folyó.
- Hát ez meg mi? - álmélkodott Tutajos, és a pontos műszerre nézett, mintha az választ adhatott volna.
- Ez a Hévíz-csatorna, Tutajos. Szerencsére büdös, mert másként én se tudnám - dohogott Bütyök.
- Várj csak, Béla: előttünk van észak, ugye, akkor most balra fordulunk . . .
- Tutajos, most már ne dühösíts. Ez a víz ott folyik a Zalába, ahol horgászunk. Én mindenesetre haza akarok menni, tehát a folyás irányába megyek, de ha te Keszthelyre akarsz menni . . .
- Dehogy akarok! Én egyszerűen tájékozódni akarok . . . szóval . . . ugye . . .
Bütyök elindult, és húsz perc múlva, másfél órai tekergés után, "éppen a kunyhó sarkánál'" értek ki, s ebben a pillanatban a felszakadt felhők közül, a hómezők visszaverődő ragyogásában vakítóan lobbant fel a nap.
Bütyök izzadtan és lihegve állt meg.
- Tutajoskám, a napot valóban megjósoltad, ez igaz, de azt a vacakot vágd a falhoz, és - ha nincs velünk Gergő bácsi, én a nádba nem megyek.
- Bütyök; nézd, tulajdonképpen arra volt észak . . .
- Arra - legyintett a dagadt képű ifjú, és bement a szobába. " " "
 
" " " Innét már látszott az öreg szilfa, látszott a tüskevári öreg erdő, és Gyula megállt, hogy a szíjakat meghúzza, és tájékozódjon is, mert így télen egészen más volt a táj. Még a nap sem ott készült nyugovóra, ahol nyáron. " " "
 
" " " - Gergő bácsi - mondta Gyula odabent -, vékony ez a csizma, mert bevallom, én csak egy harisnyát húztam bele. Bemegyek, húzok rá még egy vastagabbat.
Matula jól megnézte Gyulát, és megcsóválta a fejét.
- Bemegyek én is - mondta -, egyszer megmutatom, hogy kell csinálni, aztán, ha teszi, teszi, ha nem teszi, nem teszi. " " "
 
" " " - Nagyon vigyázzanak, amikor nem vagyok itt, akár horgászat közben, akár máskor, hogy rá ne csússzanak a jégre, mert ha beszakad, hát igen nagy baj lehet. Van, ahun megtartana egy embert, van, ahun nem. . .
- Eszünkbe sem jutna rámenni, Gergő bácsi.
- Nem is arra gondoltam, hogy rá akarnak menni . . . ilyen bolondságra nem gondolok, hanem horgászat közben meredek partra ne álljanak. Amikor az ember fárasztja a halat, nemigen néz a lába alá, aztán megcsúszhatik, megbotolhatik, a hal is ránthat nagyot . . . aztán . . . de ne is beszéljünk róla . . . Ha ilyenkor valaki becsúszik a jég alá, hát . . .onnan már nem jön vissza. " " "
 
" " " Mondom, ilyenkor se látni, se hallani, aztán a hideget se állja az emberfia. Engem egypárszor már elkapott ilyen bolond idő, hát mondhatom, néha négykézlábra álltam, mint a kutya, mert állva belevitt volna a Zalába. Azt pedig nem lehet tudni, hol bírja el az embert a jég . . . de legfőképpen látni nem lehet . . . Ámbár nincs is nagyon néznivaló, s azt gondolom, a vidrák is ilyenkor inkább lehúzódnak a meleg vízre. Ott jobban jár a hal - és a vadrécékből is elkapnak egyet-egyet. " " "
 
⇒ Tájékozódás
     → A térkép használata
     → A tájoló és iránytű használata
     → Helymeghatározás
     → Természetes irányjelzők
⇒ A tűz
     → Hogyan ég a tűz?
     → Az élesztékek
     → Tűzgyújtási módszerek
     → A tűzrakás
⇒ A víz
⇒ A kötél
     → A háncs előkészatése
     → Fonott kötél
     → Sodrott kötél
     → Csalánkötél
     → Szíjácskötél
     → Iszalag kötél
⇒ Táplálékszerzés
     → Halászat - vadászat
     → Csapdázás
     → Feldolgozás (nyúzás, zsigerelés, darabolás)
     → Ehető és mérgező növények - gombák
⇒ A távcső és használata
⇒ Myomolvasás ...
     → lábnyomokból
     → ürülék nyomokból
     → táplálék maradványokból
⇒ A fekhely
     → Fekhelytípusok
     → A takaró
⇒ Használati tárgyak készítése