Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadaspark

Vadaspark

Fekete István: Téli Berek (részlet)

Gím

 
" " " - Egyszer meg olyan magasan láttam két szemet, hogy azt hittem, ember, hát szarvas volt.
- Itt?
- Itt! Bekeveredett valahogy a nádba. Lehet, hogy bőgésre ment valami bika, mert éppen akkor kezdődött. Augusztus végén járt akkor az idő . . . " " "
 
" " " Az őzek - ezek a legnagyobb vadjai a bereknek – most már összeállnak kisebb csapatokba, felvonulnak valamely kissé dombosabb, szárazabb nyárfaligetbe, feküsznek a vastag avaron, és napjában párszor felállnak, eszik a nyárfa , fiatal hajtásait, aztán újra lefeküsznek. " " "
 

Park

" " " A kis homokdombon - ahonnét Matula a borókabokrot hozta – nyolc-tíz őz álldogál, topog, majdnem egy helyben, rágcsálják az ágakat, billegetik fülüket, amire semmi szükség nincs, mert gyanús zörej nincs ebben az időben – és alkalmatlankodó szúnyogok és legyek egyáltalán nincsenek. " " "
 " " "De legnehezebb talán az őzeknek, akik alól elfújta a havat a szél, s ami megmaradt, csak arra jó, hogy csülküket kimarja, és minden lépést keservessé tegyen. Nekik hát nagyon lassan megy az éjszaka. Felkelnek, csipegetnek valamit a fagyos ágak fagyos rügyein, aztán lefeküsznek újra valamely vastagabb fa tövében, borókabokor mellé, ami fogja a szelet, aztán nézik az éjszakát, és összegömbölyödnek, amilyen kicsire csak lehet. Később talán bóbiskolnak is, mert éjfél után mintha csökkenne a hideg, mintha az álom bátrabban ülne meg a szemekben és a szívekben . . . " " 

 

Dámok

Nyúl