Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halászat

Halászat 

Fekete István: Tüskevár - részletpondoros.jpg
 
" " " - Ez az egész mesterség - mutatott egy kis kör alakú hálóra, ami alig volt fél méter átmérőjű, vastag drótkávával. Olyan volt, mint egy ritka lepkeháló, csak a zsákja volt egészen sekély, alig mélyebb, mint egy mélytányér.
- Hogyan lehet ezzel?...
- Mindjárt meglátja. Hoztam kosarat is, mert szétmászkálnának. " " "
 
" " " A rácsa három szál méteres madzagon lógott - mint a mérleg serpenyője-, s ahol találkoztak, egy újabb, körülbelül méteres zsinegben folytatódtak. Ez pedig egy emberhosszú botra volt kötve.
Gyula nem talált az egészben semmi érdekeset, legfeljebb azt a szétvagdosott békát, ami a háló fenekén éktelenkedett. Ezt a szerencsétlent az előbb fogta Matula a szákkal.
- Ez a béka a csali?
- Az. A rák a húst szereti. Persze jobb, ha büdös, de ez is megteszi. Legjobb a két-három napos máj. Annak aztán van szaga… szétterül a vízben, mint a felhő.
 
Ezzel Matula vízbe eresztette a rácsát, közel a parthoz.
- Most aztán pipálhatunk pár percig; evett már rákot?
- Nem - vallotta be Tutajos, és nem is érzett valami nagy kedvet a rákevéshez. " " "
 racsa.jpgrakkas.jpg
" " " De most már lássuk rákékat. Matula gyorsan felhúzta a rácsát.Rákfogás
- Hûû! - álmélkodott a fiú, mert a kis hálóban nyüzsögték a rákok.
- Dobálja űket a kosárba!- tartotta Matula Gyula elé a hálót.
- Én - ijedezett Tutajos -, één?
- Hát ki a ménkű? Én a nyelet fogom. Csak az ollójukhoz ne nyúljon. A hátuknál kell megfogni, nem eszik meg, ne féljen. Mi esszük meg űket.
Gyula keze reszketett, de megtanulta, hogy Matulára hallgatni kell. Az elsőt úgy fogta meg, mint a tüzes vasat, és ijedten dobta a kosárba, mert a rák pattint ott egyet a farkával.
kullogo.3.jpg- Ne féljen, csak játszik a farkával.
Fene egye meg az ilyen játékot - gondolta a megrémült Tutajos, de aztán csökkenő izgalommal dobálta az ollós népet a füves kosárba.
- Ezektűl nem lehetett itt horgászni, de majd teszünk róla – fenyegetődzött az öreg, és visszaeresztette a rácsát.
- Lesz meg itt?
- Lesz, de ennyi már nem.
Lett is, ámbár egyre kevesebb, végül csak egy lapult a megfogyatkozott húson, de az akkora volt, mint egy bocskor.
- Ez volt a királ - mondta Matula -, de ha egyszer lejár az idő, hát a királoknak is lejár. " " "

 

TápliNyakzóháló

 

Zsákmány

Csendélet