Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hanság

Hanság

A Hanság a Fertő-tó medencéjénekKrisztinaberek folytatása keleti irányban a Duna és a Rába hordalékkúpjai között. Természetes folytatása a Tószög. (Seewinkel) Ausztria (Burgenland) területén.

Hossza: 55 km, szélessége: 17,5 km. 98 000 katasztrális holdnyi területe a nyugati nagyobb és a keleti kisebb medencére oszlik. Alapja a pleisztocén kori homokos folyókavics. A tőzeges, mocsaras felszínből 52 kavics- és homoksziget (gorond) áll ki. Mélysége 1-1,5 méter. A lecsapolás előtt sok nyíltvize, tava volt. Táplálói: az Ikva, a Rábca (Répce). Fővízlevezető csatornája a Fertő-csatorna. Lecsapolása és szabályozása már a 18. században megkezdődött.

A 19. század elején a Monumenta Hungarica Csatornapartmásodik kötetében a Hanságot úgy jellemezték, mint ahol csak savanyú sás, és nád létezik, és „az egész kaszálót inkább csupa zsombékokból öszveállott úszó földnek mondanád, mint rétnek.” A Hanságban járó szekerek alatt megsüllyed a talaj („mintha hintázna rajta az ember s meg meg felemelkedik a szekér után”). A szomjas munkás pedig egy kilyukasztott hosszú nádszállal tiszta vizet ihat.

A Hanság kettős medencéjének kialakulása a harmadkor végén kezdődött meg. Ekkor a Dunántúl felületének nagy részét az agyagos-homokos pannóniai tábla borította. A harmadkor végén a pannóniai tábla észak-nyugati része medenceszerűen lezökkent, a keletkezett sülyedékben pedig egy tó alakult ki. A tó nem volt hosszú életű, mert a belé ömlő folyók, különösen a Duna őse, nagyon gyorsan feltöltötték hordalékukkal. A Duna hatalmas, PozsonytólGyőrig, illetve Komáromig elterülő hordalékkúpja, illetve a Rába hordalékkúpja alakította ki a Fertő és a Hanság medencéit. A felszín végleges formáját a szél alakította ki, munkájának nyomai jól láthatók az északnyugati-délkeleti irányú homokhalmokon.Csíkos égeres

A Fertő medencéjének vízzel való feltöltődését a Wulka és a nyugatra elhelyezkedő hegyekből eredő patakok végezték, a Hanság medencéit pedig a délről érkező, medrét vesztő Ikva, Répce töltötte fel. A két terület vízrajzilag szoros kapcsolatban volt egymással Pomogy és Eszterháza között, a vízszint pedig többé-kevésbé azonos lehetett. Ha túl sok víz került a Fertőbe, akkor a felesleg átfolyt a Hanságba, onnan pedig a Győrsövényház és Lébény közötti peremen keresztül a határozatlan, kanyargós mederben a Rábába, majd a Dunába került. A Hanságot és a Rábát összekötő időszakos vízfolyás a Rábca. A Duna legmagasabb vízállásánál a vízszint magasabb a Fertő és a Hanság medencéjénél, így nagyobb árvízkor a víz széles folyam gyanánt nyomult fel a Rábcán keresztül a Hanságba, majd a Fertőbe. Apadáskor az egész vízrendszer megfordult.

A Hanságban állandó vízfolyás nem volt. A Tómedrüket vesztő, beérkező folyók vízzel töltötték fel a nagyobb talajmélyedéseket, kisebb-nagyobb tavak alakultak ki. Csapadékosabb időjárás esetén akár 400 km²-nyi vízfelület is kialakulhatott. A Hanság valamikori kiterjedésére csak meglehetősen pontatlan becslések vannak, mert a határokat csak nagyon szubjektíven lehetett meghúzni időszakos jellege miatt, illetve az akkori mérések meglehetősen pontatlanok voltak. Valószínűleg pontosan becsüljük meg a valamikori kiterjedést, ha a medence kiemelkedő peremén épült községek vonalát követjük.

Az ingadozó vízjárást bizonyíthatja a valamikor Hanság belső területeiről előkerülő római és honfoglalás kori települések, úthálózatok nyomai, amelyek alacsony vízállás alatt keletkezhettek. A Hanságban kialalkuló 3-4 m mély tavak közül a legnagyobb a Király-tó volt, mely a medence legmélyebb pontját foglalta el. A tavak között nagy kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok uralták a területet, a tavak jellemző képződményei voltak az úszó szigetek. A Fertő és a Hanság ingadozó vízállása, a Duna áradásai évszázadokon keresztül megkeserítették a környékbeli parasztok életét. Áradásokkor akár több ezer hektár termőföldet is elboríthatott a víz. A nagy mezőgazdasági károk miatt többször is felvetődött az árvizek elleni védekezés gondolata.

A XX. század első felében megkezdődtek a lecsapolási munkálatok, ami elsősorban a meglévőLecsapolás belvízmentesítő, illetve öntöző csatornahálózat mélyítésében, karbantartásában, illetve újabb levezető árkok ásásában nyilvánult meg. Ezek a munkálatok még a második világháború után is folytak a KISZ táborok (1958-1967) keretében, elsősorban az Észak-Hanság területén. Ekkor alakult ki a Hanság mai vízrajzi képe. A Hanság jelenlegi természeti viszonyait és a gazdálkodási lehetőségeket egyaránt meghatározza a lecsapolórendszer. A hosszadalmas előzmények után megvalósult beavatkozások a betorkolló vízfolyásoknak a medence peremén létesítendő, a vizeket közvetlenül a Duna felé elvezető övcsatorna létesítését elvetették. Ehelyett a medence legalacsonyabban fekvő részén épült ki a vízelvezető rendszer. Ezáltal a mélyebben fekvő területek hasznosítása érdekében olyan alacsony szinten szabályoz, hogy a magasabban fekvő területeket nyár derekán gyakran aszály sújtja.

A Hanságban a Nemzeti Park az egykor Vízitökhatalmas lápvilág lecsapolások után is fennmaradt láperdeit, léprétjeit, lápi tavait és az itt található gazdag növény és állatvilágot védelmezi és gondozza. Az emberi beavatkozástól sokat szenvedett táj még napjainkban is rengeteg látnivalóval szolgál az érdeklődőknek. Az egykori állapotok helyreállítására vállalkozott a Nemzeti Park akkor, amikor a Hanság láprekonstrukciós munkákat elindította. Ennek az eredeti állapotok helyreállítására irányuló beavatkozásnak az első eredményeit Bősárkány községtől északra, a Rábca folyó mellett lehet megszemlélni. Az elárasztott terület növény- és állatvilágának látványos változásain keresztül az egykori „Hany” újjászületésének lehetünk tanúi.

Fertő–Hanság Nemzeti Parknak a Répce-mente a Nemzeti Park legkisebb mozaikja. A védett terület a folyó egy bizonyos partszakaszán található ártéri mocsárrétek és az ország legnagyobb tőzikés ligeterdőjét rejti. A Fertő–Hanság Nemzeti Park működési területén turisztikai szempontból is fontos tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek találhatók.

A park egyes részei szabadon, önállóan is bejárhatók, más részeire viszont csak előzetes bejelentkezés után, szakvezető kíséretével lehet bejutni.Lecsapolási Emlékmű

 

 Nyiladék

CsatornaKopjafa 

 

Móló