Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdőn

Erdőn 

Gímszarvasaink ivar szerint elkülönült csapatokban mozognak. Igyekszenek minden alkalmas táplálékot megtalálva készülni a télre. Szívesen felkeresik a fakitermeléseket. A motor-fűrész hangja nem hat rájuk riasztólag. Alig várják, hogy a favágók délután elmenjenek. Reggelig rügyeznek a vágásterületen. Éjszakánként szívesen vátanak a még be nem szántott kukoricatarlókra, sok elhagyott csövet találnak. A cukorrépaföldek otthagyott termésrészei is vonzóak számukra.
A dámok lassan túl vannak a barcogáson. Már csak egy-két később üzekedő tehén miatt alakul ki kisebb helyi viszály a bikák között. A bikák egyre kevesebbet mozognak, pihennek, esznek. Még a tél előtt vissza kell szedniük a leadott kondíció jelentôs részét. A sérülteknek meg kell gyógyulniuk, mert úgy jobb eséllyel mennek a télbe. A tehenek az ünőkkel, borjakkal, az elsô, második agancsú legényekkel együtt keresik a táplálékot.
A muflonok a hónap végére már túl vannak a fajfenntartás lázas hevületén. A kosok még ugyan keresik a később üzekedő jerkéket, de már alig találnak olyat. Lassan megbékélnek egymással. A hónap végére elválnak egymástól. A juhok, jerkék, bárányok és a fiatal kosocskák együtt maradnak. A középkorú és idôsebb kosok elhúzódnak a nyájaktól. Keveset mozognak. Pihenik az üzekedés fáradalmait.
A vaddisznók élete megváltozott. A kocák egyre ingerlőbb illatokat árasztanak, amelyek felkeltik az addig magános kanok érdeklődését. Szívesen csatlakoznak a kondákhoz. Hamarosan búgási idő lesz. Reggelenként, kora délutánonként, éjszaka a csendes erdőben gyakran hallani a vetélkedő, verekedő kanok visítását, a kocák, malacok nyiffanását. A párzási vetélkedés, verekedés miatt gyakran látni kisebb-nagyobb sérülést a kanokon. Alig esznek. Egymással és az ivarzó kocákkal vannak elfoglalva.
Az őzbakok java része elhullajtotta agancsát. Már csak egy-két fiatal bak fején látható. Mezőgazdasági területeken vegyes ivarú csapatokba verődnek, leggyakrabban 10-20 példány (olykor több) áll össze. Szívesen tartózkodnak a kukorica-, cukorrépa tarlókon. Kikapargatják a betaposott termésrészeket, elhagyott csöveket. A kelő őszi vetések, különösen a repcefélék jó táplálékforrást jelentenek a számukra. Erdős területeken megmaradnak családi kötelékben. Ritkán verődnek össze öt-tíz tagú csapatokba. Gyakran a bakok is csatlakoznak hozzájuk. Társulásaik inkább ideiglenesek.