Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Népi hagyományok

Népi hagyományok

 

 

Népi hagyományok
 
A nyarat szabadban töltött állatok kondíciója ilyenkor még kitűnő, szerényebb beltartalmi értékű, de azért változatos takarmány is adható nekik. A leveles kukoricaszárat etessük nagyobb mértékben, nemcsak azért, mert az idő haladtával romlik a tápértéke, hanem azért is, mert a drágább, tartalmasabb szénákat az ellések előttre és a tejelés időszakára tartalékoljuk.
A hőmérséklet ingadozása s olykor a sok csapadék az állatok megfázását okozhatja. Ha ez nem kielégítő takarmányozással, s akár csak enyhe fertőzéssel jár együtt, megbetegedés lehet a következménye.
A baromfiakat ilyenkor a himlőtől és a behurcolással terjedő kolerától kell óvnunk. A gazdasági udvarba, a jószág közé csak e célra használt gumicsizmában, munkaköpenyben menjünk, idegenek ne igen járkáljanak az állatok között. Ha nagy értékű baromfi- és nyúlállomány él az istállóban, célszerű az ajtó elé fertőtlenítőládát helyezni.
Ha az idő hirtelen hidegre fordulna, fólia felerősítésével szigetelhetők az ajtó- és ablaküvegek. Ha a mennyezet vékony, hőáteresztő, érdemes a padláson szalmát, szénát, leveles kukoricaszárat szétteríteni. Ha még nem tettük volna, ne mulasszuk el az istállóban elhelyezni az ivóvíztartályokat, hogy a tél folyamán az állatok ne kúthideg vizet kapjanak. A szabadon álló vízcsöveket takarni kell, nehogy majd szétfagyjanak.
Ha fialó kocánk van, óljába célszerű fölszerelni egy konnektort, hogy szükség esetén infravörös lámpát lógathassunk a malac rekesz fölé.
A jászlakból kiszedett, lerágott kukoricakóróval, s a morzsoláskor keletkező csutkával tüzelhetünk katlanban, ha hízó libáknak kukoricát, a disznóknak moslékba való apró burgonyát, tököt, répát párolunk. Ha árnyékos kertzugunk, köves, egyenetlen területünk van, telepíthetünk még csicsókát: a konyhán is használhatunk belőle, gumóját minden jószág kedveli.