Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dunaremete

DunaremetePlatánsor

 

 

A monda szerint egy remete húzódott a Duna egyik szigetére, és lakhelye környékén alakult ki később a falu. Községünk első okleveles említése 1443-ból való, Remethe néven. A Remete helységnév a személynévként is előforduló magyar remete főnévből keletkezett, a duna előtag pedig a folyóra utal, mivel a falu a Nagy-Duna fővonala mellett fekszik. Első lakosai halászok voltak, akik az idő elteltével kalyibáikkal egy kis közösséget alakítottak ki itt.
Másodtelepülési hely, mivel az első helyét a Duna egyik 14. századi nagy árvize teljesen elmosta.
A község élete a Dunával való örökös küzdelemben telt, mivel mind a megélhetést, mind pedig a nyugtalanságot - gondoljunk az áradásokra - a folyónak köszönhették a falu lakói. Mikor a Duna elmosta az első települést az itt élő jobbágyok a Héderváry-családtól kaptak az új letelepedéshez földet, s ez egyben azt is jelentette, hogy a Héderváry Uradalom a falu lakóit is fennhatósága alá vonta. Az 1535-ös összeírás szerint Remetén 6 beépített porta van. Lakossága ekkor hozzávetőlegesen 144 fő volt. Miután Héderváry Ferencz nándorfehérvári hűtlensége miatt az egész területet elvették a Héderváryaktól az egész település a Szigetközzel együtt a Bakicsoké lett.
A községnek már 1600-ban temploma volt, s Horgásztóa falubeliek kivétel nélkül katolikusok voltak. A reformáció elterjedésével a Bakicsok kiterjesztették uradalmukra az evangélikus vallást, így a remeteieknek is át kellett térniük ehhez a hitszemlélethez. 1613 és 1660 között még lelkésze is volt a falunak és az evangélikus istentiszteleteket a katolikus templomban tartották. 1660 után a falu visszatért régi vallásához. 1712-ben a Duna ismét kiöntött és romba döntötte a templomot is. 1812-ben épült a jelenleg is álló templom, melynek falai az előző templom tégláit is tartalmazzák.
1698-ban a Maholányiak birtokához tartozott, majd az 1700-as évek elején Viczay Jób birtokába kerül. Aztán a már említett 1712-es, majd később az 1736-os árvizek teljesen lerombolták a kis községet. Étterem
Közigazgatási szempontból Pozsony megyéhez tartozott 1849-ig, majd a Helytartótanács az érintettek megkérdezése nélkül besorolta Moson megyébe, ahonnan 1861-ben ismét Pozsony megyéhez csatolták, majd a lakosok kérésére visszacsatolták végleg Moson megyéhez. Egyházmegyeileg az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott.
Egy összeírás szerint, mely az 1800-as évek elejéből való Remete község gróf Viczay Mihály birtoka, lakossága 302 fő, kivétel nélkül katolikus vallásúak. Az első iskola 1800-ban kezdte meg működését.
A polgári korban Remete lakosai tulajdonosai lettek földjeiknek, a század végén megtörtént a Duna első szabályozása, amely nagy mértékben hozzájárult a lakosság nyugodt életkörülményeihez. A község és határa jelentősen megváltozott. A település házainak nagy része 1896 nyarán pusztító tűzvész áldozata lett.  
Falunk neve 1910 óta Dunaremete. A megye Hajóállomásakkor egyetlen hajóállomását a falu határában, 1933-ban nyitották meg. A két világháború 27 hősi halottat követelt. 1954 júliusában a nagy árvíz lerombolta a falu jelentős hányadát. A falu iskolája 1978-ban szűnt meg, a Püskire történt központosítással. A rendszerváltás után ismét önálló önkormányzattal rendelkezik a falu, lévén a tanács is Püskin működött.  
Jelenleg 254 lélek lakja községünket.
A falu életében a legutolsó nagyobb változást a Duna 1992. október 24-én történt elterelése, valamint a fiatalokat tömörítő Dunaremetei Honismereti és Faluvédő Egyesület 1998. márciusi megalakulása jelentette.
1998 óta évente megrendezésre kerül a falunap. 2001. augusztusában az egykori hajóállomás helyén emlékpark lett kialakítva annak tiszteletére. 2005. nyarán megkezdte működését a falu határában húzódó csatornarendszer.