Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdei fák és cserjék

Erdei fák és cserjék

Fekete István: Tüskevár (részlet)Fapásztor - Ent
 
" " " A bokrok itt már jól megritkultak, és nem is nőttek nagyra, mert az óriás fák alatt mindig árnyék volt. Gyulának a nyaka is belefájdult, amint felnézett a nyárfára, ami alatt megálltak.
- A nyárfa gyorsan nő - nézett fel Matula is -, ez itt unokája sem lehet annak a tölgynek. Puhafa, és nem nagyon hosszú életű. Látja azt a sok odút? Mindben lakik valami: leginkább a csóka, de régen kirepültek már a fiatalok is. Akkor volt itt nagy zsivajgás… " " "
 
Fekete István: Téli Berek (részlet)
 
„ „ „ A vén fák álmukban is erősek és élők voltak, a bokrok megbújtak mellettük gyengeségük tudatában, a hó érintetlen volt, mint a lepkeszárny a gubóban, s az odvak fekete száján elmúlt éjszakák lesték a nappal ragyogását.
"Nyár - gondolta Tutajos -, hol van a nyár?" Ez az az öreg tölgy, amelyet már akkor is szeretett
Ent
volna megölelni. ” ” ”
 
„ „ „ - Elhagytuk az égett fát - mondta a kocsis, ami annyit jelentett, hogy az út felét megtették. Ennek az öreg fűzfának ugyanis akkora odva volt, hogy vándorember beleállhatott, ha az idő megkívánta, és nem félt, hogy a mennykő éppen azt a fát tiszteli meg. Valamikor a pásztorgyerekek tüzet raktak benne, amikor a fa korhadt belseje kiégett, de erről az öreg fa nem vett tudomást. Fele törzsén a kéreg ép volt, ezen felszivattyúzta a megfelelő táplálékot, és minden évben szépen kihajtott, mert a korhadt belső részre már úgysem volt szüksége. ” ” ”Gyantafa
 
 
Sarang